Petőfi Sándor Az Alföld Elemzés
Elismeréssel adózik a vadregényes tájnak, a zordon hegyvidéknek. /Fenn De ezzel szembeállítja a rónát, az alföldi sík vidéket. lenn / Ezt csodálja és szereti is. A sas-metafora a romantika egyik legismertebb motívuma: a fenséget, a végtelen magasságot, az élet kicsinyességitől való merész elszakadás s a szabadság képzetét egyszerre hordozza. A teljes metaforában (börtönéből szabadult sas lelkem) P. ezzel a madárral azonosul. 2. 3. versszak Itt kezdődik az alföld leírása – többféle perspektívából mutatja meg a költő. A sas távlatából fölülről – kezdi az alföld leírását. A rónák végtelenje fülé szállva végigszemléli a Duna-Tisza közét Nemcsak ő szereti ezt a tájat, de ez a szeretet kölcsönös (mosolyogva néz rám…). 3. 4-10. versszak Lefelé közeledik, majd leér a földre, s itt apró életképek sorában mindent szemügyre vesz a legnagyobbtól a legkisebbig. (jellegzetes növény- és állatvilág) a delelő gulyát a gémes kúttal, a nyargaló ménest a csikóssal hangutánzó, hangfestő szavakkal hallatja is; a tanyák közelében a megművelt földeket – búzamezők (színek: sárga, smaragd, zöld); a tanyák szomszédságában a tavat a vadludakkal, a nádast; a csárdát a betyárral, végül az apró homoki állatokat és növényeket.
Petőfi Sándor: Az alföld (elemzés) – Jegyzetek
Petőfi Sándor: Az alföld - verselemzés - A vers 1844 júliusában írta Pesten. Néhány héttel korábban járt az alföldön, és az ott átélt élményeit írja meg. Műfaja tájleíró költemény. A költő nemcsak a tájat mutatja be, hanem a hozzá fűződő érzelmeit is: az alföld című vers vallomás a szülőföldhöz fűződő szeretetéről. A vers három nagy szerkezeti egység ből áll. I. Valóság (Pesten) II. Látomás az alföldről III. Vallomás a szülőföld szeretetéről A kor stílusa a romantika. Szinte kötelező volt a hegyek szeretete. A hegy vadregényes, titokzatos, kalandokkal teli, vagyis a romantikus történetek tökéletes színhelye. Petőfi szembefordul ezzel az általános érzésvilággal. Érzelemmel teli felkiáltással indítja a verset: " Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája". A hegyek magasából leereszkedik az alföld sík vidékére ("Lenn az alföld tengersík vidékin") A 2. versszak ban az ott határozószó tanúskodik arról, hogy Petőfi valóban az alföldtől távol írja a verset. A végtelen síkság egyúttal a szabadságot is jelenti a költő számára.
- A napfény íze online film
- Máté péter mondd miért szeretsz te mást
- Kölykezés | Kutyatár | Kézikönyvtár
- Petőfi Sándor tájversei, Az alföld elemzés - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
- Ryan közlegény megmentése teljes film magyarul indavideo
- Kutyaketrec - apro.tk
- Lekváros bukta recept 1 kg lisztből 8
- Petőfi Sándor: Az alföld (elemzés) - Irodalmi Blog
- A sirály a király pdf
- Szabolcs szatmár bereg megyei állások
Irodalmi Blog A blog azoknak szól, akik irodalmat tanulnak vagy szeretik az irodalmat. Elsősorban az általános-és középiskolai tananyagként ismert szerzőkre fókuszál, számos vers-, regény-és drámaelemzéssel segítve a tanulást. Ezenkívül érdekességek, irodalmi csemegék is olvashatók a blogon, melynek célja megmutatni, hogy az irodalom, a költészet mennyi szépséggel és élménnyel ajándékoz meg minket, és milyen sokat elmond az emberről, a lélekről, a világról.
Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája, Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan.